Ez az írás teljesen független azoktól az eseményektől, amiken átmentem. 
Mások traumáit olvasva fogalmazódtak meg bennem ezek a gondolatok.
(Úgyhogy ha valaki véletlenül felismer az ne rohanjon a bíróságra feljelenteni! Ráadásul szabadon közölhetem a véleményemet, ezért nem perelhetnek!)

Egy nárcisztikus ember teljesen felelősségre vonhatatlan? Mármint ő azt csinál amit akar, addig tesz tönkre valakit amíg az bírja erővel, utána megy a következő áldozathoz?
Tudom, hogy nem így van és olyan hülyén hangzik amilyen valójában, de olyan mintha a nárcisztikus kitermelné a pszichológusnak és a pszichiáternek a fizető beteget.
Egy nárcisztikus életében nem egy ember lelkét roncsolja szét.
Sajnos mindenhol azt tapasztaltam eddig, hogy bármilyen helyzetről van szó, lehet az nem nárci hanem bármi más is, mindig a "prédák" vannak többen, de nem ők fognak össze,hanem egy pár féreg, és ha már egy 40 fős teremben hárman egymásba karolnak, akkor a maradék 37 óriásnak fogja őket látni és meghunyászkodnak.
Legyen munkahelyi bántalmazás, iskolai bántalmazás, és bármilyen bántalmazás ami nem fizikai; ha valaki panaszkodni mer, rendszeresen ilyen válaszokkal találkozik első ízben:
El kell tűrni
Ez mindenhol így van
Mindenki ezt csinálja
Ne figyelj oda

Kvázi legyél passzív céltábla és ne lássa senki, hogy belül megroppansz.
És még érdekes, hogy az aktuális áldozta közvetlen közelében - ha visszatérünk a 40 fős teremre -
Ha a 3 támadó kinéz magának egy embert a többi közül, akit ki akarnak csinálni, akkor a többi 36 hátat fordít neki és kirekesztik maguk közül. Mert ők:
Félnek
Nem akarnak belefolyni
Nem az ő dolguk
Nem látnak, nem hallanak, nem beszélnék
Örülnek, hogy nem őt bántják (egyenlőre). És hogy ez így is maradjon, inkább igyekeznek mindig igazat adni a férgeknek.

Ha pedig az áldozat védekezni akar, akkor földre lökik és rúgdossák (képletesen). A 36 emberből max 1-2 álszent lesz, aki sajnálkozva néz az áldozatra miközben ahogy csak bír, a veséjébe rúg.

Utána minden kezdődik elölről, és megy a végtelenségig.

A támadó felette áll mindennek és mindenkinek, bármit büntetlenül elkövethet.
Az áldozat pedig bűnös lesz, és mindig ugyanazt a tanácsot kapja:
Menekülj és vissza se gyere!

Nem lehet folyamatosan menekülni mindenhonnan, mintha nem lenne az embernek joga bárhol élni, csak ott, ahol a nárci, pszicho vagy egyéb fogyatékosok megengedik.

Szaladj, tűrj, menekülj, maradj csendben, húzd meg magad, majd utólag titokban nyalogatjuk egymást sebeit.

Közben a másik oldalon ez megy:
Enyém az egész világ!
Nekem minden jár!
Ha valaki nem illik bele az elképzelt, ideális környezetbe azt kicsinálom!
Bosszút állok bárkin, bármiért, mert senki sem áll az utamba!
Népszerű vagyok, mindenki szeret, senki se merne ellenem szólni!
Azt csinálok amit akarok egész életem minden percében, bármilyen következmény nélkül! Pusztán annyit kell tennem, hogy kifelé jó embernek mutatom magam!
Ezt a világot nekem találták ki!
Jó sok hülye van, akikkel azt teszek amit akarok, ezek csak díszletek az életemhez!

És ezzel el van intézve.
Mint az Egy bogár életében a sáskák, jönnek, esznek, elmennek.

Bocs, de már az iskolában is úgy van, hogy nem azt a gyereket küldik le a pszichológushoz, aki molesztálja/bántja/zaklatja a többi gyereket, hanem azt küldik le, akit bántott.
Illetve az is gyakori jelenség, amikor valaki, vagy valakik ismernek téged már évek/hónapok óta, tudják rólad, hogy kedves, jószívű, félénk, nyugodt ember vagy; majd jön egy kurva jófej és lehengerlő ember, akinek nem tetszik a jelenléted, azt mondja rád a hátad mögött, hogy agresszív vagy, verekszel, drogozol, iszol, állatokat kínzol, akkor mindenki feltétel nélkül elhisz neki mindent, amit rólad állít. Ha pedig magyarázkodni próbálsz, akkor még jobban fognak utálni, mert rád fogják, hogy ártani akarsz annak a csodálatos embernek, akit egy-két napja ismernek és ők ezt nem hagyják!
Te mehetsz az utcára, vagy ahová akarsz, mert ő ettől fogja boldognak érezni az életét. Majd a szakember elhiszi amit mondasz és beszélgettek róla.
Nem azt mondom, hogy rossz. Mert kell beszélni róla, de nem ez volt a kérdés.
Hanem az, hogy nekik mindent szabad-e?
Sosem kerülnek szakemberhez/diliházba?
Sosem buknak le?
Mindent megúsznak?

Nagyon sokszor hallottam azt bántalmazó emberektől, hogy azt áldozat megérdemli amit kap, mert nem tudja megvédeni magát. De ha valaki úgy mert beszélni vagy viselkedni velük, ahogy ők teszik másokkal, akkor egyből infarktust kapnak, és vérbosszút esküdnek. 

Van egy nárcisztikus tanárunk. Első nap kiválasztott a 14 fős csoportból 4 fiatal, csinos lányt, és csak őket volt hajlandó tanítani. A többieket úgy kezelte, mint a tetves kutyákat. 
A 4 ember kivételével, a többieket napi szinten 1-szer vagy egyszer sem szólította fel, sosem hallgatta végig a válaszukat, vagy ha mégis, és az hibás volt, akkor elkezdett üvöltözni, kiabálni, és úgy beszélni az illetővel, mintha fogyatékos lenne. Olyanokat mondott, hogy "ezért kár volt leérettségizni", "ezt már óvodában meg kellett volna tanulni", "úgy látszik, amikor maga volt gyerek, akkor nem tanítottak nyelvtant az iskolában", stb.
Napi szinten ment a nyilvános megaláztatás, a burkolt mocskolódás, valamikor nyíltan kimondta, hogy aki késik az ő óráiról, azok gusztustalan, mocskos szemétláda, utána pedig tagadta, hogy ezt mondta.
Napi 4 óránk volt vele:
1. óra: Elmondta milyen szar ez az ország, fölösleges járunk ide tanulni, mi csak a pénzért ülünk itt, semmire sem fogjuk vinni az életben. Bezzeg külföldön minden sokkal jobb, itt meg lepratelep van, de aki el akar menni innen, az hazaáruló. Jobban szeretne diplomás embereket tanítani és nem senkiket, de hát ő ennyire jófej, és igazából szeret minket, csak mi mind hülyék vagyunk.
2. óra: Eldicsekszik vele, hogy fiatal lányok után szaladgál a felesége tudta nélkül. "Véletlenül" telepítette a telefonjára a Tindert, "véletlenül" regisztrált rá, "véletlenül" feltöltött rá magáról pár képet és infót, majd "véletlenül" elkezdte húzgálni jobbra balra a csajokat. Utána pedig eldicsekedett azzal, hogy milyen sok nő ráírt, hogy látni akarja, de egyik se jött be neki, mert olyan öregek mint ő, vagy messze lakik és nem fog utazni. Utána dührohamot kapott mikor mesélte, hogy a felesége megtudta, és ő volt felháborodva, hogy hogy merészelt vele tiszteletlenül beszélni vagy szóvá tenni, hogy ő Tinderezik.
Vagy azzal fényezi magát, hogy - már öreg korában - évekig fiatal egyetemistának adta ki magát, és flörtölt egy gimnazista lánnyal. Persze fotó nélkül, álnéven. Mikor találkozni akart vele a lány, akkor felháborodott.
3. óra: Szünet néha nincs, mert a szünet az volt, amikor egy órát beszélt saját magáról, hogy ő milyen fantasztikus és kivételes ember. Ha felállt valaki pisilni, akkor vérig volt sértődve. Házit ellenőriztünk, ami abból állt, hogy mindenkinek felolvasta a fogalmazását, egyenként, és minden hibánál megállt és alaposan, lekezelő, kioktató stílusban kioktatta az illetőt, hogy az megalázó volt.
4. óra: Leadott egy új nyelvtant, olyan felsőfokú magyar szöveget kellett angolra fordítani, ami arról szólt, hogy ő gyerekként mennyire sokoldalú és különleges ember volt, és az anyja azt mondta, hogy felnőttként még sokra fogja vinni. Ha valakinek nem sikerült tökéletesen és egyből lefordítani, akkor kiabált és dühbe gurult. Utána adott egy rakás házit, és az óra lejárta után még húzta az időt, hogy magáról beszélhessen.

Sokan mondták, és egyesek neten is írták nekem, hogy meggyűlölték miatta a tanulást, hogy sírógörcsöt kaptak miatta otthon, gyormorgörccsel járnak órára, láttam rajtuk szünetben, hogy szenvednek. Szinte mindenki faszkalapnak mondta.
Én odáig jutottam, hogy óra előtt ment a hasam, ami miatt többször elkéstem, mert még az intézménybe érkezésemkor is el kellett mennem a mosdóba, mielőtt a terembe mentem volna. Fájt a fejem, hányingerrel küszködtem, remegtem, rosszul voltam, reggelente sírás fogott el és nehezen tudtam abbahagyni. Órák után, otthon rettenetesen fáradtnak éreztem magam, mint akiből kiszipolyozták az életet. Rettenetesen depressziósnak éreztem magam, és éjjelente többször órákig sírtam. Általában éjfél után tudtam elaludni.
Az egyik csoporttársam többször mondta, hogy hívjam félre a tanárt és beszéljek vele erről, a többiek nevében is. Aznap is ő mondta, hogy most menjek oda hozzá. Tanárral megbeszéltük, hogy beszélgetünk.
Odáig jutottam, hogy nem érzem magam jól az óráin, erre elkezdett sértegetni, és mondta, hogy mindegy mert nekem úgyse fog sikerülni a nyelvvizsga (amúgy átlagosan 90%-os teszteket írtam, de hagyjuk), erre hozzátettem, hogy miatta érzem rosszul magam. Erre ordibálni kezdett, hogy kinek képzelem magam, hogy hozzá merek szólni, engem nem kell meghallgatnia, mert egy senki vagyok, nekem nincsenek érzéseim, velem azt lehet csinálni amit akar, bement a terembe, mindenkit behívott, mert azt mondta, hogy ez mindenkire tartozik. De 2 ember kivételével mindenki kiment az épületből. A tanár ordított, ököllel verte a padot. Az egyik csicskása a hátam mögött nevetgélt és fogyatékosnak nevezett, a másik csicskása pedig oldalról inzultált és provokált, miközben előttem a tanár úgy viselkedett, mint egy habzó szájú, veszett pávián. Üvöltött, hogy én vagyok az ellensége, és mindenáron el fog innen távolítani. Egy darabig nyugodtan, higgadtan beszéltem, de ők meg egyszerre, mind3 oldalról támadtak, folyamatosan a szavamba vágtak, és kiprovokálták, hogy túlkiabáljam őket. Akkor befogták és elmondhattam amit akartam. Utána megint folytatták, még agresszívebben. Eldobtam egy darab papírt az asztalról, és sírva, fuldokolva és remegve hazamentem. Otthon még órákig sírtam, próbáltam megnyugodni. Ha megtámadnak akkor óráig sírok, és méginkább szorongok, mint máskor. Akkor pedig körbe voltam véve, hatalmas nyomás alá tettek szándékosan, összehangolva támadtak, fenyegettek, sértegettek.
Mikor megnyugodtam próbáltam felhívni a tanárt, hogy bocsánatot kérjek amiért kiabáltam a végén, de kinyomta a telefont. írtam neki üzenetet, mire az volt a válasza, hogy őt nem érdekli a sorsom, majd a hatóságok intézkednek! És többet ne írjak, mert perelni fog zaklatásért.

08.04-én, amikor hazaértem és kisírtam magam, akkor felhívott az oktatásvezető, hogy mehetek vizsgára, de többet ne menjek órára. Többet nem mondott és nem is érdekelte, hogy én mit akarok mondani, letette a telefont. 10 percre rá felhívott megint, hogy ki vagyok rúgva. Kérdeztem, miért. Azt mondta, hogy nem érdekli, én tudom, és letette. Felhívtam a munkaügyit, ott azt mondták, hogy többen is látták, hogy én kézzel többször felpofozom a tanárt. Megmondtam, hogy ez nem így történt. Akkor azt mondták, hogy kiküldenek egy ellenőrt és másnap menjek órára. (Ez nem történt meg soha).
Beszéltem a többiekkel, hogy mi a helyzet, mert ezt igazságtalanságnak tartottam, és barátnőm is, hogy akik ott se voltak azok kvázi döntőbírák legyenek egy olyan ügyben, ami csak rám és a tanárra tartozna. És igazuk volt.
Szerdán bementem. A tanár besúgója, M., akit a tanár mindig hoz-visz a kocsijával és gyakran együtt vannak a szünetben (rajta kívül a tanár mindenkit kerül szünetben), már ott volt a hallban, nála volt a kulcs, nem tudtam a terembe menni, ezért az udvaron vártam. Láttam, hogy a tanár A.-t hozza kocsival (másik tanár, akivel soha semmi bajom nem volt), majd M.-val elmennek megbeszélést tartani. A.-val csöndben kivártuk amíg megérkeztek a többiek. Elkezdődött az óra, nem történt semmi. A. M.-val tárgyalt, és bocsánatot kért tőle, amiért itt vagyok.
B. elmesélte, hogy amikor jött iskolába, a tanár megvárta őt a bolt előtt, és arra kérte, hogy tanúskodjon ellenem. M. meg azt mondta neki, hogy megvertem E.-t, vagy csak akartam, mert nekem elegem lett belőle.
10 óra körül megint telefonáltak a suliból és azt mondták, hogy a szerdai botrányos viselkedésem miatt azonnal menjek el és többé ne terrorizáljam az embereket, és ne zavarjam a tanítást, különben feljelentenek.
Felhívtam a munkaügyit, a háttérben a nő megkérdezett valakit, elmondhatja-e nekem, hogy mivel vádolnak. Azt az infót kapta, hogy koptasson le. Az iskola megint nem válaszolt. Senki sem volt hajlandó meghallgatni, vagy elárulni hogy miért rúgnak ki, mi történik körülöttem. Kinyomták a telefont, vagy fel se vették.
Küldtek egy levelet, amiben ismétlődő fegyelemsértésre hivatkozva zártak ki.

írtunk egy ellenmondásos levelet, és megírtuk, hogy másnap reggel postai úton is feladjuk. Mivel a szerződésben az szerepel, hogy szerződésszegés esetén, első sorban írásos felszólítást kell küldeniük, de ez nem történt meg, hanem egyoldalúan, tárgyalás vagy bármi nélkül kizártak.
Pont mielőtt feladhattuk volna, telefonált az iskola és megfenyegettek, hogy ne merészeljük feladni a fellebbezést. mert akkor perelnek zaklatásért. Illetve ezért az email-ért küldenek 5 db felszólítást, mert zaklatni mertem őket.
Annyira agresszív és ellenséges volt a pali a telefonban. Először semmit sem akart elárulni, de végül kibökte, hogy mi történt.
Szerdán M. és a tanár felhívták a munkaügyit, miszerint én bejöttem megfenyegetni a többieket, félelemben tartom a csoportot, nem tudja tőlem megtartani A. az órát mert folyamatosan fenyegetem őt, illetve megpróbáltam megverni az embereket, és a tanár ellen uszítani mindenkit.
Akkor bementünk személyesen a munkaügyiben, ahol nem tudtunk beszélni azzal, akivel szerettünk volna, hanem teljes félelemmel és ellenszenvvel fogadtak, mint egy terroristát. Nekik a tanár már nem azt monda, hogy beszólogatok minden nap az óráin (ami szintén nem igaz), hanem azt mondta, hogy a kezdetektől fogva rendszeresen fenyegettem és többször is megpróbáltam őt megverni. Azt mondták ott is, hogy feljelentenek a munkaügyi zaklatása miatt és kihívják a rendőrséget ha nem fogadom el a döntést. Meg örüljek, hogy nem viszik az ügyet bíróságra és nem zárnak börtönbe 10 évre. És állítólak több milliós tételt kell nekik fizetnem.

Akkor elmentünk a háziorvoshoz, mert napok óta nem ettem rendesen, nem aludtam, éjjel-nappal sírtam, és idegroncs voltam a non-stop fenyegetés és megfélemlítés miatt.
Újra frontint szedek, hogy legalább aludni tudjak.

A tanár azt állítja magáról, hogy róla soha nem mondott senki rosszat. Kicsit utána jártak páran, és kiderült, hogy bárki aki valaha kritikát fogalmazott meg róla, vagy egyetlen nem pozitív dolgot mondott róla, azt azonnal eltávolította.

Volt tanítványai, kollégái is úgy írják le, hogy csak a csinos diáklányokkal foglalkozik, manipulatív, nincs empátiája, bosszúálló, rosszindulatú, folyton nyavajog, össze-vissza beszél, veszekszik és kiabál mindenkivel, egyszer állít valamit, majd később az ellenkezőjét mondja, hazudozik, és imádja önmagát.

Röviden, elvégeztem egy kísérletet, amit én találtam ki magamnak. Az volt az elképzelés, hogy ha az emberek hatással vannak egymásra (viselkedésükre, gondolataikra, érzéseikre, stb), akkor kipróbálom, mi történik akkor, ha minden nap, több órán keresztül hallgatok pozitív embereket, és nézek előadásokat online, illetve elmegyek pozitív emberek közé, különböző rendezvényekre.

A rendezvények bizonyultak a legnehezebbnek. Mivel szorongó vagyok és befelé forduló, nagyon nagy félelem fogott el 1-1 esemény előtt. Több ilyenre is jelentkeztem, de csak az egyikre mertem elmenni több alkalommal is. Egy improvizációs csoportba, ami tele volt életvidám, extrovertált, kedves, intelligens emberekkel. Annyi energia áradt belőlük, hogy én mellettük a pici, takarékláng energiámmal nagyon féltem. Otthon nehezen hitték el, hogy nem egy titkos találkozóra megyek, ezért a békesség kedvéért abbahagytam.

Az előadásokat ahogy tudtam, hallgattam, jegyzeteltem, de valahogy mindig elmaradtak, annyira elvonták a figyelmemet a valós világ negatív dolgai.

A legnagyobb hibáim még. Nem volt kifejezetten célom, csak ki akartam próbálni valami újat.
Kicsit reménykedtem, hogy csökkenni fog a szorongásom és a depresszióm.
Szétszórt voltam. Nem volt kidolgozva semmi, minden spontán jött.

Legbelül én magam sem hittem el, hogy valamire képes vagyok, ami az eszembe jutott. Akit csak kudarcok érnek, az mélyen legbelül sosem fogja elhinni, hogy képes elérni egy célt, akkor sem ha közben mást mond. Belül tudja nagyon jól, hogy "ez csak álom", "ez túl szép ahhoz, hogy igaz legyen", "velem ilyen nem történhet meg, ez csak a különleges emberekkel történik meg, a népesség 1%-ával és csak véletlenül, mert az istenek szeretik őket". Valami ilyesmi játszódhat le egy örök vesztes legeslegmélyebb tudatában.

Ráadásul visszaolvasva a dolgokat azt vettem észre, hogy kb. minden bejegyzésben leírtam, hogy 

• stresszelek
• félek
• szorongok
• depressziós hangulatom van
• nem találok időt, szanaszét gurul az időm

Mikor a call centeres munkánál azt írtam, hogy csökkent a szorongás és bátrabb vagyok, akkor lehet, hogy akkor éppen ezt éreztem, de utána már sehol sem írtam le, hogy 1-2 nappal utána annyira szorongtam és féltem, hogy szünetben kimentem az épületből és nem mertem visszamenni. Majdnem elsírtam magam, az összes ujjamról lerágtam a körmöm, tördeltem az ujjaimat és csavargattam a hajam. Szerettem volna elhitetni magammal, hogy jobban vagyok, de nem voltam jobban.

Óriási kudarcként élem meg az egészet, bolondnak érzem magam, hogy egyáltalán megpróbáltam.

Talán úgy kellett volna kezdenem az egészet, hogy először magamat figyelem meg egy hétig.
Ez egy app segítségével meg is történt, de azt mutatja, hogy nagyon sokáig vagyok lehangolt, szomorú, szorongó, depressziós állapotban, és csak 1-2 napig érzem jól magam.

A 20. nap abbahagytam, hogy lássam mi lesz.

Rosszul érzem magam. Mintha semmi se történt volna. Nem akarok többet íni.

19. nap

Nagyon jól telt az improvizációs foglalkozás. Rendkívül feszült vagyok, amikor az enyémnél magasabb energiaszintű emberek között vagyok. Mindig kevesebbnek érzem magam náluk, de nem űztek el, figyeltek rám, és nem éreztem magam elnyomva. Nem kezeltek le, nem éreztem rosszindulatot. Jó érzés volt köztük lenni. Egészen más emberek, mint amihez a hétköznapokban hozzászoktam. Kimozdultam a komfortzónámból rendesen.

A meditációs tanfolyamon alacsony volt az emberek rezgése (nem tudom nevén nevezni, ezért így hívom). Amikor beültem és körbenéztem csak egy nagy rakás egot éreztem. Ha volt is ott más, a többség elnyomta. Hülyén hangzik most minden, amit írok, de nem tudom jobban kifejezni magam, csak azzal, amim van.
Főleg nők voltak és sok közöttük idős. Ahogy beszélgettek egymással, nekem minden csak üres fecsegésnek tűnt. Egymást okították, hogy hogyan kell jól meditálni, ők hogy csinálják, és úgy mennyivel jobb. Mint amikor recepteket cserélnek. Ha a spirituális szavakat zöldségekre és fűszerekre cserélnénk, akkor kijönne belőle egy új paprikás krumpli recept. Valaki pedig csak nagy dölyfösen ült egyedül a székében. A arcán látszott, mennyire nagyra tartja magát, ami be is bizonyosodott, amikor először megszólalt. 
Arra figyelek, miként érzem magam egy társaságban. Biztonságban, veszélyben, kényelmesen, beképzelten, feszülten, stresszesen? Minél magasabb a másik ember energiája az enyémnél, annál jobban feszengek a közelében. Olyankor égni és olvadni érzem az arcomat, rájuk se merek nézni. (Más a helyzet, amikor valakit egy rosszindulatú aura vesz körül, akkor nem feszengést és arcégést érzek - mivel az ilyen embernek alacsonyak az energiái -, hanem gyomorgörcsöt, stresszt, fejfájást, hányingert, fáradságot).
Ha pedig nagyon alacsony, akkor hajlamos vagyok lebecsülni a másikat. Közel egyforma, vagy csak kicsit eltérő szinten elvagyok, mint a befőtt. Akárcsak a meditációs napon. Annak örültem, hogy fél órán át teljes csend volt, az viszont nem tetszett, hogy szépen, illedelmesen és mozdulatlanul kellett végigülni a másfél órás (marketing) szöveget is.

Az improvizációs tréningen messze az enyémnél magasabb szinten álltak a többiek, amitől rémesen befeszültem. Mintha nem is a fűtéstől lett volna meleg, hanem a csoport árasztotta volna magából a hőt. Annyira kicsinek és jelentéktelennek éreztem magam közöttük, de örülök, hogy ott lehettem. Más a kisugárzásuk, mint bárkinek, akit eddig megismertem. (Talán két embert mégis tudnék mondani). Mennyire le vagyok maradva tőlük.
Hozzászoktam, hogy valaki mindig elnyomja a másikat, hogy mindig a szavamba vágnak, ha valamit mondok azt meg se hallják vagy azt mondják hülyeség. Ők viszont végig tudatosan törekedtek arra, hogy egyenlőek legyenek, senki se dominálja le a másikat, és senki se maradjon alul a többiekhez képest. Mindig az asszertivitásra és az egyenlőségre törekedtek. Ezen felül először lehettem tanúja, hogy valaki laterálisan gondolkodik, bár nem tettem szóvá, csak gyönyörködtem, hogy végre a gyakorlatban is láthatom, nem csak könyvben olvashatok róla. Rendkívül tehetségesek, okosak, felszabadultak. Érzem mellettük, hogy nekik van jövőjük. Ha az én jövőmet nézem, nem látok semmit, csak félelmet érzek.

Lényegében az előadás, a meditációs órák, és a csoport is arról szólt, hogy valamilyen szinten egyek/egyenlőek vagyunk/kapcsolatban állunk egymással
Viszont az ember (egyén) megítélése valahogy más volt.
Az előadáson úgy kezelték, mint ami a világhoz tartozik, a része annak. A meditáción úgy beszéltek róla, mint ami minden élőlény fölött áll, és sokkal értékesebb bármilyen életnél. Az állatokat lélek és érzelmek nélküli robotoknak írták le. Az embert tökéletesnek. Ezt a részét nagyon utáltam.
A kis csoportban pedig, mint mondtam, az egyenlőségre törekedtek és arra, hogy jobban megértsék magukat és egymást. Amíg az első kettő beszélt arról, hogy milyennek kéne lenni, és milyenek vagyunk, a csoport nem beszélt, hanem cselekedett. (Az első nem teljesen, mert a RED tanfolyamokon cselekvés is van, úgyhogy ez most nem a legjobb példa volt, de ez van, ezt kell enni).

Kicsit olyan, mintha az előadás lenne az elmélet, a csoport pedig a gyakorlat. A meditációt egyelőre nem tudom hova tenni. Legfeljebb azért megyek el, mert egyedül nincs kedvem csinálni, de ha sokan vagyunk, akkor végig bírom csinálni. Nem jelent nagy gondot nem gondolni semmire ha úgy akarom. A gondot az jelenti, hogy egyedül nincs kedvem elkezdeni. A képzelet sokkal színesebb és érdekesebb.

A gomba előadáson nem voltam, mert egész nap szalonnát sütöttünk az erdőben és elfáradtam.

20. nap

Viszonylag jól telt a hetem, sok mindent csináltam, jól éreztem magam, pihentetőnek találtam az alvást is. Mégis reggel depressziósan keltem. Minden ok nélkül boldogtalannak éreztem magam. Mintha 10 kilós súlyok húztak volna lefelé, nem volt kedvem semmihez, bármilyen indok nélkül majdnem sírtam, szörnyen éreztem magam. Majd pár órával később abbamaradt, mintha csak elvágták volna. Estére pedig újra előjött. Abszolút de nem volt kedvem ma semmihez sem, iszonyú vacakul éreztem magam, azután is, hogy az a súlyos érzés eltűnt. Na arra az érzésre azt gondoltam, hogy egyáltalán nem akarom megélni, hanem inkább passzolom. Megpróbáltam jobb kedve deríteni magamat. Például a Tenacious D is sokat segített. :) 

14-15. nap

 Gondolj a pénzre

Nagyon szépen megfogalmazódnak a gondolatok a fejemben, de ahogy le akarom írni őket, mindent elfelejtek. Olyan hullámvasútnak tudnám leírni az életem, ami hetekig/hónapokig/évekig a mély mocsaras területen jár, aztán hirtelen néhány percre/órára a magasba emelkedik, de csak azért, hogy utána zuhanórepülésben még mélyebbre érkezzen vissza. Most nem érzem jól magam, és ez az embereknek nem elfogadható. Nekem meg elegem van. Abból is, amikor fröcsögnek, hogy nem számít senki véleménye, meg mindenféle giccses idézetekkel jönnek. Ha valaki szomorú, akkor ráripakodnak, hogy „ne rinyálj már!” Ha mérges valaki, akkor megbüntetik, mert azt mondják, úgy viselkedik, mint egy pszichopata, és addig nem fogják szeretni, amíg abba nem hagyja! Ha valaki fél, akkor kiröhögik és elmondják mindenkinek, hogy milyen szánalmas, vagy jól megszidják és még mérgesek is lesznek rá. Ha valaki örül, akkor rászólnak, hogy „minek örülsz? Mit képzelsz magadról!?”

Ha én szomorú vagyok, akkor nem fogok mosolyogni, hanem elvonulok magamnak és addig vagyok szomorú, amíg nekem tetszik vagy amíg meg nem nyugszom. Addig meg hagyjanak békén! Max. azt vagyok hajlandó meghallgatni, aki azt mondja, hogy főz nekem egy teát vagy kávét.

Milyen tanácsokat kapok még a közvetlen környezetemtől? Hogy válogatás nélkül mindent el kell vállalni, ami jön. Így is tettem. Mindenhol rosszul éreztem magam, fölöslegesnek találtam azt a munkát, amit végeztem, sosem volt sikerélményem, állandóan stresszeltem, mindenkinek meg kellett felelni, csak akkor szóltak hozzám, ha elbasztam valamit, és nem volt módom magamtól észrevenni és kijavítani, hanem ha elrontottad, akkor elrontottad és büntetést kaptál. A vége mindig az lett, hogy pár hónap után felmondtam. Akkor pedig otthon hallgathattam, hogy én nem vagyok jó semmire. 
Amikor érzem, hogy már nem bírom sokáig egy munkahelyen, mindig azzal akarnak motiválni, hogy "GONDOLJ A PÉNZRE!"
Erre azt tudom mondni, hogy adok neked egy millió forintot, ha feldughatok valamit a húgycsövedbe. Akkor majd fogok egy izzó üvegrudat, elkezdem feldugni neked, és amikor üvöltesz, hogy elég, akkor majd azzal nyugtatgatlak, hogy gondolj a pénzre! Röviden ennyit erről.

Miből van még elegem? A férfi-duzzogásból. Egész nap hallgatom, hogy „úgy unatkozom!” Ha pedig megkérdezem, hogy „mit szeretnél csinál?”, arra az a választ, hogy „semmit!” 

16-18 nap

Nagyon nem látom értelmét megint, mert egyszerűen nem tudom rendszeresen csinálni. Csak akkor van rá időm, amikor egyedül vagyok otthon (kb 2-4 naponta), mert ha itthon van párom, akkor féltékeny a gépre.

Összefoglaló:

Tények:

• Nincs pénzem
• Önbizalom növelésével közösségbe kell járni
• Zavar, hogy csak titokban írhatok itthon

Megoldás:

• Utánanéztem milyen ingyenes programok vannak Mucsaröcsögén
• Az ingyenes programok révén közösségbe járhatok, és visszajelzéseket kaphatok, ami jó hatással lehet az önbizalomra (vagy nem)
• Reggel foglalkoztam párommal, kiadtam neki pár feladatot, így tudok írni anélkül, hogy duzzogna

Regisztráltam egy meditációs tanfolyamra, ahol tegnap este tartották az első alkalmat. Őszintén mondva unalmas volt. Viszont nyugalmas és csendes volt. Észrevettem, hogy amiről az előadó beszélt, az hasonlított kicsit az elmetérképre, csak más szavakkal. Nem mindennel értettem egyet, de jó volt csendben üldögélni és nem gondolni semmire, anélkül hogy valaki megkérdezte volna, mi bajom, miért vagyok ilyen csendben. Nem tetszett, hogy az előadó az előadás előtt nagyon arrogánsan viselkedett.

Ma improvizációs tréningre megyek, holnap pedig gombafőzésre. 

10-13. nap

Rettenetesen elszaladt az idő! Azt se tudom, hova lett az elmúlt pár nap. Az én hibám.
Persze munkahelyek után is loholtam, illetve az alkalmi munkámat nem akarják kifizetni, ezért rohangálnom kell a pénzemért. Jártam kint az erdőben, és mostanában gyakran átjönnek hozzám az utcából a cicák játszani. :3 Párom igényli a figyelmet amikor egész nap itthon van, és duzzog ha valami nem úgy történik, ahogy ő elképzelte. Illetve mostanában elkezdtem igényelni a beszélgetést másokkal. Egyelőre csak a neten keresztül.
Régen, ha dühös lettem minden ok nélkül, akkor nem értettem. Mikor nemrég megint úgy éreztem, ok nélkül vagyok dühös, már tudtam, hogy a kilátástalanság az oka. Nagy stresszt okoz a pénz- és a munkanélküliség, az ember nem látja magát a saját jövőjében, minden értelmetlennek látszik, úgy érzi, hogy semmit sem irányíthat, azt tesznek vele, amit akarnak. Valamint azt érzi, hogy nincs hely számára ebben a világban. Kétségbeesik, és dühös lesz. Csökken az ingerküszöbe és mindenért megharagszik. 

__________________________________________________________________________________

Néha ürességet érzek belül és ezt próbálom kitölteni. Tv, zene, sütés, evés, séta, fotózás, játék, olvasás, házimunka, beszélgetés, előadások, vagy bármi. Nagyon nehezen tűnik el. Utánajártam, amit találtam, az nagyon hasonlított arra, amit úgy hívnak, hogy tanult tehetetlenség.
„A tanult tehetetlenség jelensége arra utal, amikor sorozatos kondicionálás eredményeként megtanuljuk elfogadni és elviselni a kellemetlen helyzeteket. Magában foglalja ezen helyzetek elkerülésére való képtelenséget, akkor is, amikor azok egyébként elkerülhetők lennének.” - Mindset pszichológia. https://mindsetpszichologia.hu/2018/04/14/oriasi-ur-tatong-a-lelkemben-a-tanult-tehetetlensegrol/
Persze nem csak itt olvastam utána. Nem vagyok pszichológus, töredékét se tudom annak, amit egy szakember igen. De ha már itt van az internet, amin egyelőre még ingyenesen hozzá tudunk jutni a legtöbb információhoz, akkor képességeinkhez mérten használjuk ki.

__________________________________________________________________________________


Gaál Viktor előadásában a psziché térképe úgy nézett ki, hogy maga a psziché egy kör. A modern ember tudatában a kör két felé van osztva. A nagyobbik része az őstudat/tudattalan/tudatalatti, amire nincs szavunk, nem vagyunk tudatában, az ismeretlen. A kisebbik része a tudat/tudatos rész. Minden, amire van szavunk, meg tudjuk nevezni. A tudatos részben van egy kis rész, ami az ego. Az ego összehasonlítás másokkal. Az ego mindent és mindenkit irányítani akar, és mindenkinél jobb akar lenni. A tudat és az őstudat között pedig egy határ van. Ami az őstudatból felszínre akar törni a tudatba, de ez a dolog ellenkezik azzal az énképpel, ami az egoban van, azt ezen a határon elhárítjuk. Mivel call centeres voltam elég sokáig, ezért úgy tudnám leírni, mintha az őstudat lenne a call center, az ego lenne egy cég vezérigazgatója, aki nem tud arról, hogy valaki a call centerből majd mindenfélével zaklatni fogja. A call center elindítja a hívást, de a határon a portás vagy a titkárnő szépen lerázza és átirányítja egy faxra vagy hangpostára, vagy csak kinyomja a telefont. Csak hogy könnyebb legyen elképzelni, azért mondtam. :)
Illetve szó esett még a bűnbeesésről is, a jó és a rossz tudásának a fájáról. Amikor elkezdtük szétválasztani a dolgokat jóra és rosszra, akkor lettünk kiűzetve a Paradicsomból.
Érdekes, hogy a Korra legendáját már sokszor láttam, de csak most vettem észre, hogy az egyik rész mennyire hasonlít erre az elmetérképre. A második évad, 7-8 fejezete, ami a legelső avatárról szól.
Maga a világ, amiben játszódik, a psziché. A tudat a város, amin belül az ego, azaz egy gazdag zsarnok uralkodik. Ami a városon kívül van, a szellemet erdeje, az őstudat. Minden, ami a tudaton, vagyis a városon kívül van, az ismeretlen, ezért ijesztő és veszélyes. Mindenki fél tőle. A legelső avatár kezdetben csak egy fiú volt, akit száműztek a városból az erdőbe, de hogy megvédhesse magát, magával vihette a tűz erejét. A fiú azonban nem halt meg, hanem megismerte az erdőt, a benne élő szellemeket, akik ez által már nem voltak többé veszélyesek és ijesztőek. Illetve mesterévé vált a tűznek, úgy mint senki más. Egy napon találkozott két szellemmel, akik egymásba voltak gabalyodva. A sötétség és a fény szelleme. Ő pedig szétválasztotta őket, mint amikor az ember elkezdett határokat képezni és mindent szétválasztott. A fiú is elválasztotta egymástól a jót és a rosszat, és ezzel óriási bajt hozott az emberiségre. Olyan volt, mintha az előadás egy mesébe szőtt változatát láttam volna. A lap alján megtalálható az epizód.

____________________________________________________________________________________________

A másik dolog amivel foglalkozom, az ez a kérdéssor:
https://atestbeszel.blog.hu/2018/02/25/105kerdes
Sok időt vesz igénybe, és úgy vélem, hogy aki komolyan elgondolkodik rajta, annak nem is fog menni egy nap alatt. Még én sem értem a végére.

________________________________________________________________________

Végezetül pedig néhány sor a pszichológus választásról.
Én már több embernél is próbálkoztam, ezért ha valaki most menne először szakemberhez, annak tudnia kell, hogy nem mindegy, kit választ. A pszichológus is ember, és nem biztos, hogy „passzoltok egymáshoz”.
Hogy értem ezt?

1. élményem: pszichológus férfi – roppant lenéző és arrogáns volt.
2. élmény: mentálhigiénés nő – sosem figyelt arra amit mondok, és szét volt szórva
3. élmény: biblio terápia – NEM BIBLIA!!! Csak mert mindenki ezt hitte a terápián, ezért jelentkezett. Egyedül én olvastam el, hogy mit jelent a biblio terápia, és csak én emlékeztem a biblion és biblosz szavakra irodalomóráról. Itt az volt a gond, hogy sosem kaptunk semmilyen visszajelzést. Te beszéltél, aztán egyszer csak megszólaltak, hogy vége, mehetünk haza. Azzal a mozdulattal már el is húzott mindenki. Nem alakult ki semmilyen kapcsolat senkivel, nem volt bevezetés, se lezárás.
4. élmény: pszichológus férfi – nagyon zavaró volt, hogy nem történt semmi. Egész idő alatt stresszeltem, hogy a másik mire gondolhat, miért bámul így rám, teljesen leblokkoltam, semmi sem jutott az eszembe, max. zagyváltam, hogy valami legyen már.
5. élmény: pszichológia férfi – egy halál nyugodt, idősebb ember. A nyugalma énrám is átragad. Nem bámul végig a képembe, mégis érzem, hogy figyel arra, amit mondok. Nem érzem feszélyezve magam. Nem totál szemben ültünk egymással egy fényes, nagy teremben, hanem kissé el voltak fordítva a székek, a helyiség kisebb volt és kellemes, meleg színű, a forró teáról nem is beszélve. Egyből el tudtam lazulni. Nagyon jó kérdéseket tett fel, és mint már említettem, az állati nagy nyugalom, ami áradt belőle, engem is megnyugtatott. Ami külön tetszett, hogy volt bevezetés, lezárás, és visszajelzés is, rám vonatkozóan. Teljesen természetesnek hatott az egész terápia.
   Ám a végén egy olyan intim terápiát ajánlott fel, ami miatt az minden bizalmam egy pillanat alatt elillant. 

Miből tudod, hogy nem jó szakembert választottál (saját tapasztalat alapján):

• nem érzed magad biztonságban
• nem tudsz megnyugodni, feloldódni, csak feszengsz, rosszul érzed magad a másik emberrel
• távozás után ürességet érzel, esetleg szégyent, megbánást, vagy mintha kifacsartak volna
• sokkal rosszabb érzésekkel távozol, mint amilyenekkel érkeztél. Pl. teljes kiszolgáltatottság, védtelenség, sebezhetőség.

Mikor választottál jól, saját tapasztalat alapján:

• biztonságban érzed magad
• nyugodt vagyok
• távozás után úgy érzed, tettél egy lépést előre, és nem négyet hátra
• elgondolkodsz a hallottakon
• jobban érzed magad, legalább egy kicsit

8. nap

Nem lett teljes a vázlat, de idővel javítgatni fogok rajta

Az elme tábortüzei
2. Előadás

Kezdetben az ember is az állatvilág része volt. Ezt paradicsomi állapotnak nevezzük. Teljes harmóniában vagyunk a természettel.
Genetikailag a bonobó majmok állnak hozzánk legközelebb.
Nem voltak természetes ellenségük. Nem nélkülöztek.

A psziché evolúciója

• Egy trauma hatására indult el a civilizáció fejlődése. Toba vulkán kitörés miatt az őseinknek el kellett hagyniuk a természetes élőhelyüket. A földművelés volt az egyetlen esélyük, hogy ne haljanak éhen, és ezzel egy időben jelent meg a magántulajdon fogalma is.
• Mivel már volt elegendő élelmiszer elraktározva, másra is jutott idő.
• Az írás volt, ami felemelte a civilizációt.
• Első mezőgazdálkodók a sumér kulturák.
• Magántulajdon létrejötte.
• Magántulajdonból létrejött a magántulajdon védelme.

Amíg nem volt magántulajdon, addig közösség volt. Nincs én, ő, csak mi együtt. Közös, kollektív tudat.
Magántulajdon = Hasítás: én, te, ő, mi, ti, ők = Eredendő bűn.
A jó és a rossz között határ van. A határok teremtésével megnevezhetőek a dolgok, és megismerhetőek.
Határok kialakításával, elnevezhetőek a dolgok: ehhez beszédre van szükség
Ha valamit a nevén nevezel az „megjelenik”, létrejön

A pszichológiában nincsen jó és rossz, csak jelenségek vannak

Prefrontális kéreg: Az agy nem tud különbséget tenni valóság és képzelet között.

Két kamrás tudatelmélet: a tudat két felé válik. Amire vannak, és amire nincsenek szavak. Két tudat van egymás mellett az emberek fejében.

Limbikus rendszer: érzések, emlékek, döntéshozás folyamata

Cortex: beszéd

internalizál – valamely elméletet vagy viselkedési szabályt elsajátít

EGO: összehasonlítgatás másokkal

Manifesztáció – nyilvánulás

A self átköltözött az EGO-ba. Végtelen verseny a világ, hogy mi legyünk a legjobbak valamiből. Túl sokan vagyunk, ezért mindig lesz jobb.

Az EGO az ókori egyiptomban jelent meg és az ókori Rómában teljesedett ki.

 9. nap

Előre látom, hogy csütörtökig nem igazán lesz időm foglalkozni ezzel a dologgal. 
Amit eddig észrevettem:

• Összeszedettebbnek kell lennem
• Állandó rendszerre van szükségem
• Sosem szabad elfelejtenem, hogy mit szeretnék elérni a jövőben
• Észrevettem, hogy milyen véleménnyel vagyok magamról
• Mióta tanulom a kifejezéseket amik az előadásban vannak, jobban érzem magam
• Jobban odafigyelek magamra és olyan összefüggéseket veszek észre, amiket eddig nem
• Ezek az észrevételek a múltbéli eseményeken is könnyítenek
• Csökkent a munkahelyi szorongásom (alkalmi munka) 
• Valamennyire bátrabbnak érzem magam

A Tv-műsorok is  nagyon befolyásolnak minket. Bár az Egy rém rendes család nagyon szórakoztató, engem lelomboz, hogy mindig balszerencsések és sosem sikerül nekik semmi. Az összes vicces sorozatban veszteseket bámulunk a képernyőn. Akiknek semmi sem sikerül. Azt vettem észre, hogy már én is így éreztem/érzem magam.  
Viszont van egy sorozat, amit nagyon szeretek. Mindig feltölt pozitív érzésekkel, sokkal jobban érzem magam tőle. Mivel részben könnyen átragad rám azoknak a személyisége, akiket napi szinten látok és hallok, ezért szívesebben választanám ezt a műsort.
Ez nem más, mint a Korra legendája. Korra a kedvenc kitalált karakterem, értelmes a történet, nagyon emberiek és szerethetőek a karakterek. Együtt lehet érezni velük. A "gonosz" karakterek is az évadok során egyre árnyaltabbak, összetettebbek. A rossz karakterek közül Zaheer volt a kedvencem. Annak ellenére, hogy rengeteg embert bántott, nem volt az a klasszikus értelembe vett rosszfiú, aki csak azért gonosz mert gonosz és kész. Sokkal bonyolultabb és összetettebb volt. 
Pozitív karakterek közül, Korrán kívül, még kedvelem Katarát és valamennyire Tenzint is. 
Tenzint azért, mert türelmes, képes megbocsájtani, és beismeri ha hibázott. Katara olyan, mint a világ legjobb nagyija, Korra pedig szerintem egy az egyben lenyűgöző. 
A képi világ (köztük a steampunk cuccok :D ), a zene csodálatos, arról nem is beszélve, hogy az elemek idomításához valódi harcmozdulatokat használnak. Tűz - Shaolin kung-fu, Föld - Hun-ga(r), Víz - Tai-chi, Levegő - Ba-gua. Ezen felül pedig ha jól láttam az arénában szerepet kapott a Kick-box is. A harcjelenetek sokkal látványosabbak és szebbek lesznek tőle. A történet is tanulságot, lehet párhuzamokat felfedezni a való világban. És még izgalmas is.
Ami pedig számomra a legfontosabb, és a legtöbb sorozatból hiányolom, az a karakterfejlődés! Itt mindenki, még a mellékszereplők is fejlődnek, változnak, és négy évadon keresztül követhetjük, hogy lesz a fegyelmezetlen, türelmetlen Korrából igazi, érett, erős Avatár.

6. nap

Nem sikerült az állásinterjúm délelőtt, ezért elmentem az erdőbe.
Nagyon szeretem az erdőt. Nincs reklám, kevés ember lézeng, a széncinegék a tányéromból esznek. Lecsillapodik az elme. Ahogy a fény áthatol a fák között, olyan hatást kelt, mintha az egész erdő egy templom lenne.

7. nap

Mivel már többször végighallgattam az előadásokat, most úgy döntöttem, hogy vázlatot készítek belőlük. Az első előadás Az elme tábortüzei. A teljes előadás megtalálható az interneten.
 https://www.youtube.com/user/gvarill

1. Előadás

Öntudat, tudatosság

Léteznek olyan kémiai anyagok, amik

• kinyitják a tudatot
• frissítik a tudatot
• bezárják a tudatot

Az elme szimbólumokban képes felfogni a valóságot

Fonetikus hurok – végtelenített spirál

• ismétléssel tartható fent
• hangképeket raktároz el
• van pozitív és negatív érzelmi hurok
• az emberi viselkedésben is megfigyelhető egy végtelenített hurok

 
Saját megjegyzés (és elkalandozás)
Pl.: nem mindegy mit hall az ember minden nap, egész gyerekkorában. Azt, hogy „ügyes vagy!”, vagy azt, hogy „te mindig, mindent tönkreteszel!” Felnőtt korban ezek a külső hangok belső hanggá válnak. A gyerekkorban az ember válogatás nélkül elhisz mindent, amit mondanak róla. Elhiszi, hogy ő csúnya, kövér és buta. Miután ő ezt elhitte, a külső erőre már nincs is szükség, mert ha a hit már kialakult, onnantól kezdve ő maga fogja csúnyának, kövérnek és butának tartani saját magát. Ezt a programot pedig felnőttkorban már szinte lehetetlen felülírni, vagy évekig tartó, kínkeserves munkával jár, és akkor sem biztos a siker. Mert ami beégett az agyba, az ott is akar maradni. Persze ha gyerekként egy szerető, elfogadó, támogató családi közeg vett körül valakit, annak nem lesznek ilyen problémái.

Fraktál – ismétlődő minta (rekurzió: ismétlődés)

• egy alakzat, melynek minden része egy kisebb méretű mása a nagy egésznek
• a természetben bárhol megtalálható
• az ember élete is egy nagy fraktál, ismétlések végtelen sorozata

Aranymetszés

• 1,618
• aranymetszés határozza meg a fraktált
• az emberi elme hozzászokott, hogy lássa az aranymetszést
• az emberi szemnek tetsző arány

Fraktál + aranymetszés → népművészet

• Mandala (Karl Gustav Jung → öngyógyítás)
• a mandalák is fraktálok
• a lélek mandalák rajzolásával próbálja gyógyítani önmagát
  

Sámánok

• úgy gondolták, hogy kapcsolatba léptek a túlvilággal
• ENTHEOGEN szereket fogyasztottak (rálátás az öntudatra)
  EN – belül
  THEOS – isteni
  GENERE – teremteni
• légyölő galóca, pejote kaktusz
• az emberi tudat kitágítása
• szuperkonnektálódik az agy
  
  

Öntudat

• a csecsemők agya szuperkonnektálódott állapotban van
• Reflexiós kör (a mozdulat korrigálása helyett mindig legelejéről kezdi a folyamatot. Off topic, hogy egy madárfaj is ezt csinálja. A fészekrakásnak van egy folyamata ennél a madárnál – azt hiszem valamelyik fecske fajta – hogy ha a folyamat bármelyik fázisában megzavarják a madarat, akkor nem ott folytatja, ahol abbahagyta, hanem a legeslegelejéről kezdi az egész műveletet. Érdekesség még, hogy a madarat nem tanították meg az elődei, hogyan kell fészket rakni, hanem teljesen magától tudja, mit kell csinálnia és milyen sorrendben).
• az egész életünk egy fraktál, újra lefutnak ugyanazok a programok egészen életünk végéig
• a psziché is egy fraktál

Reflexió (válasz, visszaverődés) reflexiós spirál

Megalkotunk a fejünkben egy képet, hogy mit szeretnénk. Létre jön egy másik kép, ami a külvilágból érkezik, és ezt a két képet összehasonlítjuk. Ez addig ismétlődik, amíg a két kép összeáll.

Tudat szintjei:

• Esemény szint: A tudatosság a jelenben mozog, és az egyénről szól. (Felkeltem, dolgoztam, hazajöttem, ettem, aludtam)
• Amikor a tudatosság másokról szól: pl. pletyka
• Nem eseményekre, hanem a személyközi dinamikákra irányul: Indítékok, következmények, szándékok, indokok.
• Az időben felépített reflexiós spirálokat: önreflexió. A múltat a jelennel összehasonlítja, majd ebből kikövetkezteti a jövőt

Érzelmi alapú kommunikáció csúcsra járatása emelte magasba az embert.
Internet: Minden információ hozzáférhető (amíg nem lesz minden fizetős….)
Ha valaki úgy dönt, hogy fejlődni akar, akkor a fejlődés lesz a sorsa.

5. nap

Gaál Viktor előadás ~ 1 óra 15 perc
Tekintve, hogy a város fél órányi buszocskázásra van, úgyhogy az oda-vissza úton tudtam hallgatni és figyelni rá. 

Ma sok mindent előre megterveztem, mit fogok csinálni, de semmit sem tudtam belőle megvalósítani.
Nos, miután volt lehetőségem duzzogni egy kicsit (kiírtam magamból a mérgem), válaszoltam az összes üzenetemre, és el tudtam olvasni az email-t is.

Pár nappal ezelőtt tettem egy sétát a közeli erdőben és mindenféle gondolatom támadt, amibe bele is zavarodtam, ezért vettem a bátorságot, hogy írjak valakinek, aki ezekkel a dolgokkal tisztában van.
Gaál Viktor előadásával kapcsolatban volt kérdésem, és őt magát kérdeztem.
Lényeg a lényeg, hogy a problémám végül is az volt, hogy fogalomzavarban szenvedek, amit igyekszek kijavítani.

Előre leszögezem, hogy én magamról azt gondolom, hogy elég lassú és buta vagyok, ezért ha valami oltári nagy baromságot írok le, azt kérlek nézd el nekem!

Ego: Az ego mindaz, amit gondolsz magadról. Illetve az, amit igaznak hiszel magadról. Úgy értem, ha mások szubjektív véleményét tényként fogadod el magadról, az az információ is az ego része. Ezen felül minden más is az ego része ami látható, számszerűsíthető (adószám, testsúly, hajszín stb). Vagy a neved is. Minden olyan dolog, ami ha megváltozik vagy elveszíted, attól még nem fogsz megszűnni létezni.

Öntudat: Ha jól értem, akkor az öntudat az, ami a benned és körülötted lévő dolgokat felismeri, megérti és felfogja.

„Van egy híres kísérlet, ahol minden nélkül beülnek emberek egy üres szobába --- és egy-két nap alatt már hallucinálni kezdenek, elvesztik a realitásérzéküket.” Szenzoros depriváció, vagy ingermegvonásos kísérlet. Eredetileg a kínaiak így kínozták az amerikai kémeket (izolációs agymosás). Volt személyes tapasztalatom hasonlóban.

Ma már más nem fér bele az időmbe.