Röviden, elvégeztem egy kísérletet, amit én találtam ki magamnak. Az volt az elképzelés, hogy ha az emberek hatással vannak egymásra (viselkedésükre, gondolataikra, érzéseikre, stb), akkor kipróbálom, mi történik akkor, ha minden nap, több órán keresztül hallgatok pozitív embereket, és nézek előadásokat online, illetve elmegyek pozitív emberek közé, különböző rendezvényekre.

A rendezvények bizonyultak a legnehezebbnek. Mivel szorongó vagyok és befelé forduló, nagyon nagy félelem fogott el 1-1 esemény előtt. Több ilyenre is jelentkeztem, de csak az egyikre mertem elmenni több alkalommal is. Egy improvizációs csoportba, ami tele volt életvidám, extrovertált, kedves, intelligens emberekkel. Annyi energia áradt belőlük, hogy én mellettük a pici, takarékláng energiámmal nagyon féltem. Otthon nehezen hitték el, hogy nem egy titkos találkozóra megyek, ezért a békesség kedvéért abbahagytam.

Az előadásokat ahogy tudtam, hallgattam, jegyzeteltem, de valahogy mindig elmaradtak, annyira elvonták a figyelmemet a valós világ negatív dolgai.

A legnagyobb hibáim még. Nem volt kifejezetten célom, csak ki akartam próbálni valami újat.
Kicsit reménykedtem, hogy csökkenni fog a szorongásom és a depresszióm.
Szétszórt voltam. Nem volt kidolgozva semmi, minden spontán jött.

Legbelül én magam sem hittem el, hogy valamire képes vagyok, ami az eszembe jutott. Akit csak kudarcok érnek, az mélyen legbelül sosem fogja elhinni, hogy képes elérni egy célt, akkor sem ha közben mást mond. Belül tudja nagyon jól, hogy "ez csak álom", "ez túl szép ahhoz, hogy igaz legyen", "velem ilyen nem történhet meg, ez csak a különleges emberekkel történik meg, a népesség 1%-ával és csak véletlenül, mert az istenek szeretik őket". Valami ilyesmi játszódhat le egy örök vesztes legeslegmélyebb tudatában.

Ráadásul visszaolvasva a dolgokat azt vettem észre, hogy kb. minden bejegyzésben leírtam, hogy 

• stresszelek
• félek
• szorongok
• depressziós hangulatom van
• nem találok időt, szanaszét gurul az időm

Mikor a call centeres munkánál azt írtam, hogy csökkent a szorongás és bátrabb vagyok, akkor lehet, hogy akkor éppen ezt éreztem, de utána már sehol sem írtam le, hogy 1-2 nappal utána annyira szorongtam és féltem, hogy szünetben kimentem az épületből és nem mertem visszamenni. Majdnem elsírtam magam, az összes ujjamról lerágtam a körmöm, tördeltem az ujjaimat és csavargattam a hajam. Szerettem volna elhitetni magammal, hogy jobban vagyok, de nem voltam jobban.

Óriási kudarcként élem meg az egészet, bolondnak érzem magam, hogy egyáltalán megpróbáltam.

Talán úgy kellett volna kezdenem az egészet, hogy először magamat figyelem meg egy hétig.
Ez egy app segítségével meg is történt, de azt mutatja, hogy nagyon sokáig vagyok lehangolt, szomorú, szorongó, depressziós állapotban, és csak 1-2 napig érzem jól magam.