Lustán megfogalmazva (a teljesség igénye nélkül) a környezetünk formált olyanná, amilyenek vagyunk. Majd felnőttként leteremtenek minket, hogy mindenért amik vagyunk, egyedül mi vagyunk a hibásak, senki más, és szégyelljük magunkat, mert önzők vagyunk, nyavalygunk, és Afrikában éheznek a gyerekek, úgyhogy kussoljunk és húzzuk be fülünk, farkunk, fúj!

Először magamat figyeltem meg, utána a környezetemet. Hosszú leírás helyett inkább a gyakori kifejezésekkel írnám le a környezetem, amiket sokat hallok napi szinten:
„Az a baj, hogy...”
„Bezzeg régen..." (Amikor még a dinoszauruszok éltek...)
„Úgyse [valami negatív dolog]” Pl. Úgyse fog sikerülni, úgyse hallgat meg, úgyse érdekel.
„Úgyis [valami negatív dolog]” Pl. Úgyis rossz vége lesz, úgyis elromlik, úgyis hülyeség.
„Mindig te [csinálsz valami rosszat], bezzeg én [mindig helyesen cselekszem]”
„Én megmondtam előre!” [Hogy te vagy a hibás, hogy veszíteni fogsz, hogy rossz minden]
„Borzalmas!”
„Mit képzel magáról?!”/”Hogy képzeli?!”
„Semmi értelme”
„Minek?” Pl. „Minek bármibe is belekezdeni, úgyse fog sikerülni, én megmondtam előre, de te mindig kitalálsz mindenféle hülyeséget, bezzeg én nyugton tudok maradni, és normálisan viselkedni”

Nem is ragoznám tovább, mert már ennyitől is borzalmasan érzem magam, és legszívesebben hagynám a fenébe az egészet. Az egész egy nagy baromság, időpocsékolás, fölösleges, úgyse fog sikerülni, nincs jelentősége, megint meg fogok szégyenülni, újra nevetségessé teszem magam, és még többen fognak utálni.
Ilyen erősen hat ránk a közvetlen környezetünk véleménye. Amit sok éven keresztül hallottál, az mind egy pontba koncentrálódik a fejedben, és úgy hat rád mindenféle helyzetben, mint annak a kígyónak a mérge, ami néhány másodperc alatt kocsonyává dermeszti a vért az ereidben. (Abban az esetben ha te is túlnyomó részt csak rosszat kaptál, és a pozitív visszajelzések szökőévente egyszer találtak rád, de annak a felét rögtön vissza is vonták).

Megkerestem azokat a valós és nem valós személyeket, akiket napi szinten fogok nézni és hallgatni, amennyit csak tudok, egy hónapon keresztül. Arra vagyok kíváncsi, hogy ha mást hallok egész nap, mint azt, amit megszoktam, akkor fog-e történni bennem valami változás. Leírom magamnak minden nap tapasztalatát egy füzetbe, de ide csak a zanzásított verziót töltöm fel. Nem tartozik minden mindenkire.

A mai volt az első nap. Ma egész nap Gaál Viktor előadásait hallgattam, és egész jól éreztem magam addig, amíg el nem kezdtem írni az életemről. Ahogy leírtam, sok minden feltűnt nekem magamról. Például az is, hogy sokáig nem igazán törődtem magammal úgy, ahogy kellett volna, ráadásul elképesztő dolgok miatt, amit másoktól kaptam az életem során. Sokkal több volt a rossz, mint a jó.

Szóval ez volt az első nap. Nem váltottam meg a világot, de volt értelme végigcsinálni.
Észrevettem dolgokat, elgondolkodtam, kicsit másképp gondolkodtam.