Képes voltam teljes szívnyugalommal hazudni, hogy hamarabb hazamehessek a munkahelyemről.

Nem tudhatom, hogy más országokban is így van-e, (hiszen sosem dolgoztam külföldön) vagy ez a magyar mentalitás, de tény, hogy eddig akárhol dolgoztam az emberek kizárólag két dologról tudtak beszélgetni egész álló nap. Az első az, hogy mennyire szar a világ, és a saját életük benne a legszarabb. A második az, hogy ki milyen hülye és mit lehet benne gyűlölni.
Kisebb részt a munkától fáradok le, nagyobb részt pedig ezek miatt az energiavámpírok miatt. 12 óra hosszát képesek szünet nélkül az orruk alatt morogni és szitkokat szórni.
Ha négyen vannak, viszont bármelyikük elmegy a mosdóba, máris kibeszélik, hogy mekkora nagy tuskó, mennyire beképzelt, „mit képzel ez magáról”, és még sorolhatnánk. Jellemzően olyan piti, kis sérelmeik vannak, mint:

„Nem köszönt előre!”
„Nem köszönt vissza!”
„Hogy merészel köszönni? Én nem köszönök neki!”
„Hogy merészel szünet előtt három perccel kimenni cigizni?”
„Hogy merészelte a kék pólót felvenni a fekete helyett?”
„Hogy merészel a saját cipőjében dolgozni jönni?”
„Hogy merészeli így felfogni a haját?”

És így tovább a végtelenségig.

Ez annyit bizonyít, hogy ha a Földön nem lennének melegek, fogyatékosak, vallásosak, csúnyák, vagy bármi más, hanem helyette mind egyformák lennénk, akkor is mindenki gyűlölködne. Azért teszik, mert imádják! A gyűlölet és az irigység ad értelmet egyedül az életüknek. Ezért kelnek fel reggel, ezért mennek be dolgozni. Nincs jó válasz, a hallgatás sem megoldás. A munkaidő 90%-a azzal telik, hogy egymással háborúznak, egymást savazzák, egymás ellen kavarnak, próbálják egymást elüldözni, bántani, megalázni, meglopni, ami pedig a „legjobb”, hogy végig ártatlan angyalként beszélnek saját magukról.

A rosszindulatú emberek jellemző mondathasználata, amit indokolatlanul gyakran használnak, az az „Én nem... [pl.: csináltam ezt meg azt vele/mondtam neki semmi rosszat]”, „Én soha sem... [pl.: bántok senkit/hazudok/mondok rosszat senkiről/csinálok semmi rosszat]”, „Én mindig… [pl.: mindent jól csinálok/jó vagyok mindenkihez/ártatlan vagyok/mindenkit szeretek]. Ha valaki túl gyakran ismételgeti, hogy ő sosem bánt senkit, akkor szinte teljesen biztos, hogy az az ember gyakran bánt másokat. Ha pedig sokszor hangoztatja, hogy ő tud titkot tartani, akkor nagyon valószínű, hogy ő az egyik legpletykásabb ember, és ha nincs mit mesélnie, akkor kitalál valamit magától. A lényeg az, hogy árthasson másoknak, pusztán néhány perc figyelemért cserébe.

Bárkivel ismerkedtem meg a munkahelyemen, rövid időn belül sokukból előtört a tömény rosszindulat. Ha pedig te ki akarsz maradni ebből, vagy arra vetemedsz, hogy megértésre és türelemre biztatod őket, akkor te nem az ő pártjukon állsz, te gonosz vagy és ki kell utálni mindenhonnan. Elég ha annyit mondasz, hogy álmos vagy. Másnap már mindenki azt fogja rólad suttogni, hogy egy önző, lusta disznó vagy, akinek büdös a munka, és különben is, mit képzelsz magadról, miközben rajtad kívül más is álmos? Rohadj meg!

Egy hónap után azt vettem észre, hogy engem is kezdenek belerángatni ebbe a szarba. Észrevettem, hogy nem rég én is elkezdtem ugyanezt (egy rosszindulatú ember mindenkit kibeszélt a saját csoportjából, durva megjegyzéseket tett rájuk, ezért elmondtam másoknak, hogy ő egy ilyen ember, és a gúnynevét is elárultam). Akkor elgondolkodtam. Aznap történt, mikor berángattak fölöslegesen túlórázni, úgy hogy nem volt munka. Délig várattak, mert azzal hitegettek, hogy délután lesz munka bőven. A valódi tervük az volt, hogy az előbb említett bunkóval, és egy másik nehezen kezelhető dolgozóval együtt akartak hagyni, mert másnak nincs elég türelme hozzájuk, az én hátamon pedig fát is lehetne vágni. Én meg azt gondoltam magamban, hogy nem fogom este hatig tolni a szopó rollert, hanem haza megyek.
Jólesett.